Kell-e nekünk Bogárzó?

/Részlet/

…Ismét átgondolva az érték szerepét a mindennapi életben, a családom és magam, Szilágyi Sándor és négytagú családja, Tézsla István és felesége, Nagy-György József területi önkormányzati képviselő, valamint oldalakat kitevő lista lenne azon személyek és szervezetek neve, akik minket az értékteremtésben, pontosabban a bogárzói templom megmentésében támogattak.

Úgy gondoltuk, nem várunk másra, nem nézzük tétlenül, hogy a templom állagában még több kár keletkezzék, nem hagyjuk, hogy feledésbe merüljön. Dolgozni kezdtünk a templomért, s ennek apropója lett a közelgő százéves évforduló.

Összefogtunk az egyházzal és a városi önkormányzattal, mint elődeink tették a kezdetekkor, akik közös akaratból szó szerint minden követ megmozgattak, hogy itt ne csak szélfútta puszta legyen, hanem minden tanya udvarából látszódjék a templom hívogató tornya.

Egyetlen fillér nélkül kezdtük a centenáriumi évforduló megszervezését. Gordos Ferdinánd esperes úr segítségével a Cecília Alapítványon keresztül gyűjtést szerveztünk a templom javára.

Összesen 376.600 Ft gyűlt össze.

Ezt az összeget a következőképpen használtuk fel:

Templom-és sekrestyeajtó anyaga: 215.000 Ft

Ajtófesték: 17.328 Ft

Ajtók beállítása: 48.000 Ft

Pályázati költségvetés: 30.000 Ft

Templom- és parókiatető javítása: 52.000 Ft

Templom- és parókiatető javításához anyag: 2.680 Ft

Templomi zászló felújításához anyag: 3.570 Ft

Templomi zászlóhoz sujtás, rojt: 3.664 Ft

Összesen: 372.242 Ft

Maradvány: 4.558 Ft

A pénzadományokat teljessé tették az alábbi segítségek, felajánlások:

2007-ben a Makó-Belvárosi Római Katolikus Plébánia kimeszeltette a templomot, felújíttatta a villanyhálózatot.

Templom-és sekrestyeajtót készített Szűcs Gábor asztalosmester.

A küszöbök rézborítását Kakuja János adományozta.

A templom stációképeit rekonstruálta Szűcs Gábor és Nagy György.

Két templomi lobogót megújított Cseh Lászlóné.

Cs.Varga-féle keresztet felújította Galamb József.

Tetőt javított, csatornát tisztított Balázs János és Gruber György.

A harangokat megtisztította és felújította Balázs János.

2008-ban emléktáblát adományozott Katona András és családja.

A dokumentumok elhelyezésére fémkazettát készített Vörös József.

2009-ben névtelenséget kérve a tetőjavításban segített egy személy, a javításhoz tetőcserepet Molnár Sándor, egyéb építőanyagot Tézsla István adományozott.

Minden évben segítséget kaptunk a templom környékének rendben tartásához Makó Város Önkormányzatától.

Minden magánszemélynek, szervezetnek, cégnek, vállalkozónak köszönjük a támogatását.

Tudjuk, a világ olyan, amilyenné tesszük, s ami másokért és önmagunkért megtehető, azt nem szabad elmulasztani, a lélekölő fásultságot, a közönyt meg kell törni.

"Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet." /Tagore /

Nem állíthatom, hogy nekünk sikerült átkelni a tengeren, de bátran mondhatom, a bámuláson rég túljutottunk

2007. szeptember 2-án, a templom felszentelésének századik évfordulóján, a közel ezer meghatott ember jelenléte igazolta, hogy rengeteg civil energiával és támogatóval lehet értéket teremteni és megtartani.

Erre az alkalomra jelent meg a Bogárzói emlékkönyv, ekkor nyitotta meg a templom emlékkönyvét dr.Kiss-Rigó László megyéspüspök úr, aki elsőként köszöntötte az ünneplő közönséget, kiemelve, hogy a templom a fizikai távolságokat áthidalva ma is képes összehozni és összetartani az embereket.

Dr. Buzás Péter polgármester úr üdvözlőbeszédében kiemelte, a nagyszámú egybegyűlt jelzi, hogy milyen sokan kötődnek a tanyai életformához, akik még jól ismerik a templom, az iskola és az olvasókör adta családi meleget.

Azóta már a negyedik búcsúra várjuk az elszármazott bogárzóiakat és utódaikat, s minden érdeklődőt, aki a jelenlétével is támogat, mert fontosnak tartja, hogy Bogárzó temploma megmaradjon.

A centenáriumi ünnephez hasonlóan épül fel minden év szeptemberének első vasárnapján az újból felélesztett bogárzói búcsú programja. A meghívók szerkesztője és kivitelezője Mátó Erzsébet, a városi József Attila Könyvtár vezetője. A délelőtt fénypontja az ünnepi szentmise, mely az elmúlt évben a bogárzói származású grafikusművész, Szekeres István csodálatos akvarelljei és grafikái között nyugtatta a lelkeket. Az egynapos kiállítást Dr.Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, a hajdani iskolatárs és barát nyitotta meg. Szeretnénk, ha az egynapos kiállítás hagyománnyá válhatna a bogárzói templomban. Ez évben a makói Jámborné Balog Tünde művésztanár és író kiállítására készülünk.

A kora délután a Marosvidék Baráti Társaság szervezésében Szilágyi Sándorné irányításával színvonalas kulturális programmal folytatódik a hely szelleméhez méltón. De lehetőség van a kellemes beszélgetésre, lovas kocsizásra, búcsúfia vásárlásra is.

Persze a dolgok sohasem olyan egyszerűek, mint amilyennek kívülről látszanak.

A kérdés óhatatlanul felmerül: Kell-e nekünk Bogárzó, a 103 éves bogárzói templom? Egyáltalán kiket takar a nekünk? Azokat, akik itt élnek és éltek, vagy az utódaikat? Azt a 10-15 embert, aki egész évben rajta tartja a szemét a templomon, ha kell tetőt is javít, és azon dolgozik, hogy szép legyen a búcsú? Vagy azokat, akik a centenáriumra nagy dolgokat tettek a templomért? Vagy azokat, akik kevesebbet tudtak tenni, de ők is tiszta szívből, őszintén tették? Vagy azokat, akik csak megkérdezik, hogy mi van vele, mert egyszerűen csak fontosnak tartják a létét? Vagy azokat, akik korábban nem is tudtak róla, hogy van, s most egy szabad délutánon kiszaladnak, körbejárják és örülnek?

Kell-e akkor, mikor már teljesen eltűnt az olvasókör, megállíthatatlanul az enyészeté lesz az iskola, észrevétlen omlanak össze a tanyák, s az ott élő néhány család életének a mindennapjait megnehezíti a magára maradottság nehézsége.

De a templom áll, túlélve két világháborút egyetlen puskalövés nélkül. A mi templomunk a bogárzóiak és a környékbeliek nagy túlélője.

2010. június 18-án délelőtt soha nem látott jégverés vitt el minden termést Makó környékén, így Bogárzóban is. A nagy erőfeszítések árán rendben tartott templom tetején kilenc lyukat ütött egy rázuhanó fa koronája, a mennyezet az oltár fölött beázott, penészedik.

Másnap rögtön akadt segítség, a munkához szükséges anyag, egy nap alatt elkészült a tetőjavítás Balázs János, Molnár Sándor, Puruczky József és Tézsla István munkájával. Június 20-án, a Szent Antal- napi búcsún megtelt a templom a jégverés után megrendült hívekkel.

Reménykedünk, hogy egyszer lesz megfelelő hatáskörrel bíró támogató és olyan pályázat, amelybe a bogárzói templom teljes külső felújítása is belefér.

Addig mindannyiunknak van ideje gondolkodni: Kell- nekünk Bogárzó?

Adjon biztatást a jövőhöz Mészáros Ildikó 2007. szeptember 2-án kelt bejegyzése a templom emlékkönyvébe: Amikor először itt jártam, a sivárság, a pusztaság jellemezte a helyet. Később egy búcsún megtapasztalhattam, ahogy élővé válik a templom és környéke. Ma megint életre kelt, remélem, még több száz évig kitart a buzgóság és a hitélet terén…

Puruczky Józsefné

Megjelent a Marosvidék XI. évf. 2. szám 2010.