Bogárzói gyermekkor
Az alábbi kedves sorokat nem volt módunk a Bogárzói emlékkönyvben 2007-ben megjelentetni. Olvassák szeretettel utólag Rozika írását.
A Makó-bogárzói templom fennállásának 100. évfordulójához szeretnék néhány sor írással hozzájárulni és visszaemlékezni a gyermekkoromra.
Én, Börcsök Antalné született Karácsonyi Rozália a bogárzói tanyavilágban születtem 1935. március 23-án.
A szüleim ott éltek az én születésem előtt is több évtizeddel. Földműveléssel foglalkoztak, abból tartották el népes családjukat. Hatan voltunk testvérek. Szerényen éltünk, de nagy szeretetben. A szüleim nagyon sokat dolgoztak, hogy meglegyen a mindennapi betevő a családnak.
Nagy szeretettel őrzöm ezt a kb.1941-ben a Csorgó melletti bogárzói tanyán készült képet. Dolgos családunk fele látható rajta. A bátyám, Karácsonyi András; édesanyánk, Karácsonyi Bálintné Inokai Rozália; édesapánk, Karácsonyi Bálint; a nővérem, Karácsonyi Mária. A kisebbik lányka József bátyámé, Karácsonyi Erzsébet. Mellette én emelgetem a lábam, Karácsonyi Rozália.
Három testvérem tőlem sokkal, 18-20 évvel idősebbek. Az ő édesanyjuk meghalt fiatalon. Az édesapám, Karácsonyi Bálint ott maradt három kisgyerekkel. Aztán feleségül vette az én édesanyámat, Inokai Rozáliát, és még született két testvérem és én. Nagyon későn született gyerek voltam, a többi testvérem és közöttem nagy volt korkülönbség. De mindezektől eltekintve nagyon szerettük egymást, hála szüleinknek, akik egymás iránti szeretetben neveltek bennünket.
Balázs Ferus bácsi templom közeli tanyájánál a kukoricánkat ekézi András bátyám, a lovat vezeti Mária nővérem /1948/
A templom melletti iskolában kezdtem az első osztályt, és nyolc évig ott jártam iskolába. Nagyon jól éreztem magam abban a közösségben.
Első osztálytól Gémes István tanító úr oktatott bennünket, tanyai nebulókat. Közbejött a háború, a tanító bácsinkat elvitték katonának, többé nem jött vissza közénk. Néhány hónapig nem jártunk iskolába a harcok miatt. Utána helyettes tanítóink voltak. 1946-ban jött egy fiatal, nagyon kedves tanító néni, Dorner Ágnes. Sokoldalú ember volt, sok mindenre megtanított bennünket. Én nagyon becsültem, szerettem és felnéztem rá. Még hála Istennek él itt, Makón. /2010 decemberében meghalt. A szerk./ Bizony az idő rajta is nyomott hagyott, mint rajtunk, volt tanítványain.
Féltve őrzött bogárzói iskolai csoportkép 1949-ből, amelyen Dezső unokaöcsém és Pösze unokahúgom is látható. Ők legidősebb nővérem, Biró Istvánné Karácsonyi Erzsébet gyermekei. Sajnos, nem emlékszem már mindenki nevére pontosan.
Térdelő sor:?, ?, Vörös ?, Bagaméri Julianna, Bagaméri Anna,Vékony ?,Varga János, Polyák Márk, Szekeres István, ?
Középső sor: Martonosi Ferenc, Biró Erzsébet, Karácsonyi Rozália, Balázs Irén, Mágori Mária, Dorner Ágnes tanító néni, Balázs Erzsébet, Szávics Zsófia, Molnár Ilona, Balázs Viktória, ?, Molnár József
Hátsó sor: Szabó Lajos, Cs.Kiss Antal, Martonosi Sándor, Biró Dezső, Takács István, Molnár Mihály, Rácz István, Bagaméri Imre, Varga István
Nagyon sok szép emlékem maradt a tanyai életemből. Sokat együtt játszottunk az ott élő gyerekekkel, jó baráti kapcsolat alakult ki közöttünk.
Ezen a fotón nem szerepelek, a kisebbek láthatók rajta /1949/.
Ülnek: Molnár József, Martonosi Ferenc, Polyák Márk, Cs.Kiss Antal, Cs.Kiss SándorÁllnak: Vörös ?, Molnár Ilona, Balázs Erzsébet, Vékony ?, Dorner Ágnes tanítónő, Bíró Erzsébet, Szávics Zsófia, Varga János
1949-ben befejeztem a nyolcadik osztályt. Utána szüleimmel együtt Földeákra költöztünk a tanyavilágból. Később szétszóródott az a jó tanyai csoport, ami nekem nagyon sokat jelentett, és azt mondhatom, szép és boldog gyerekkorom volt ott a bogárzói tanyavidéken.
A 90-es években jártam néhányszor a templombúcsú ünnepségen, és boldog voltam, hogy találkozhattam a volt iskolatársaimmal.
Sajnos elmúltak az évek, és megöregedtünk. A kedves tanyák helyén semmi nincsen, csak néhol egy-egy magányos fa, bokor jelzi, hogy valamikor ott is élt egy ismerős család.
Talán 15 éve is van, hogy meglátogatott az unokahúgom. Nagy kedvünk támadt egy bogárzói kirándulásra. Körbejártuk az omladozó iskolát. Lelkesen meséltem Annának az én kedves iskolámról.