2010 - Jámborné Balog Tünde

Gilinger Katalin

Jámborné Balog Tünde Angyalok című kiállítására

Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Vendégek!

Különös kiállítás ez a mai, hiszen Jámborné Balog Tünde batikjai nélkülünk, érdeklődők és hívők nélkül is betöltenék a templomot.

Különös a kiállítás abban az értelemben is, hogy /érzésem szerint/ olyan mint, ha itt születtek volna ezek az angyalok, szentek és Krisztust formázó alakok, csak éppen most lejöttek a falról, hogy találkozzanak velünk.

A Makón élő és alkotó művész nem szorul méltatásra a makóiak körében, hiszen valamennyien tudjuk, hogy batikképei egyedülállóak a magyar művészetben. Azt teszi a textillel, amit Kovács Margit az agyaggal, Szerváciusz Jenő a fával. A batik ősi technikájában megtalálta képi kifejezési lehetőségeit, a viaszos textilfestési eljárásból képzőművészetet teremtett.

A néphagyományok reneszánszának idején, a hatvanas években kezdett batikolni, tovább örökítve népdalaink, balladáink, hiedelemvilágunk értékrendjét.

Majd sorozatai az Archaikus imák, a 12 hónap, a Gyermekmondókák,

Képek a családi albumból, Krúdy álmoskönyve és a Nyelvemlékek példa arra, hogy mennyi értékőrző témát hordoz munkássága, amivel a múltat aktualizálja a jelennek.

Újra éli és újrateremti múltunk gazdag örökségét, közel hozza számunkra azt a világot, amelyet nem szabad elfelejtenünk, sőt újra és újra át kell élnünk. Engedelmeskedik a kodályi útmutatásnak, mely szerin "a kultúrát nem lehet örökölni, mert az elődök kultúrája elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának."

A mai és csak mai kiállítás az "Angyalok" címet viseli. Válogatás ez a Magyar mitológia, a Fák és az Erdélyi kálvária sorozatból. A zenélő angyalok mintegy epitáfiumként emlékeznek az elment barátra, aki nemcsak szerette, de magas fokon művelte is a zenét.
A harsány bőrdudás és pengetős angyalok gyönyörűséget és fájdalmat hordoznak egyszerre, messze kiáltva egy életút szépségét és göröngyös földi útját. Fa sorozatában /Fenyőkrisztus, Feketefenyő/ átszellemíti témáit, különböző vérmérsékletű emberi karakterek fedezhetők fel. Egyikben tűlevelű ágakkal megkötözött, megkínzott ember, míg Feketefenyőjének női alakja tobozgyermekét magasba emelő anyát formál. Finoman, némi iróniával antropomorfizál, nőies jellemükkel Michelangelo sixtusi szibillát idézi személyes élményekkel fűszerezve. A Végítélet szárnyatlan angyalai kürtölik a rettenetet, ugyanakkor megmaradnak játékos gyermekeknek.

Az erdélyi kálvária sorozatból való Gyimesi feszület az erdélyi magyar sorskérdés témakörét dolgozza fel, a falurombolás elleni jajkiáltás minden egyes darabja. A keresztény hitszférát öleli át a Kis boldogasszony vagy Kisasszony és a Boldogasszony, aki a Hold tiszteletében is ragyog. Együtt van jelen a ősanyai asszonyistenség, a csíksomlyói napba öltöztetett asszony és a Mária oltalmát kérő katolikus egyház felfogása.

Jámborné Balog Tünde vásznairól a kifejezés ereje döbbenetesen hat ránk, színei olyanok, mintha hosszú-hosszú idő érlelte volna őket. Lator László írja róla:

"Valami elemi őserő tör fel képein döbbenetes, asszonyt meghazudtoló hatással. Ugyanakkor ez a tagolatlan erő kapcsolódik a mesék tündéries, a táltosok vad világához."

Bár a batik technikája nem tűri a távlatot, mégis a síkba szorított látvány térbelinek tűnik, mélységük van, az Ő titka, hogyan sugallja felénk. A népművészetből nem a külsőségeket leste el , hanem a látásmódot, mely hajlam valószínű vele született. Nagyvonalúan közvetíti felénk a népművészet gesztusait, bővérű figuráival sajátos parasztmitológiát teremt.

Szereplői az ő arcát vették fel álarcnak, az öccse szemével néznek, belebújtak gyermekei bőrébe és unokái szájáról nevetnek ránk. Képein együtt van a múlt és a jövő, elmúlt és eljövendő generációk fogják egymás kezét a vásznakon. Alakjai csontosak és szögletesek,olyanok, mintha elrajzolt figurák lennének, nagy a szemük és még nagyobb a lábuk. Kifeszítik a képet, lelépnek a falról és hozzánk szólnak. Ősi érzéseket, indulatokat, fájdalmakat és gyönyörűségeket hordoznak, vaskosan-otrombán földiessé válva. Alakjai nem jelképek, mert megőrzik a látvány,a tapasztalat, az élmény, a világ tartalmas sokértelműségét. És kínálják a szemlélődőnek az önmagában szép képet. Tünde múltunk mélységeibe bűvöl és vonz. Apáról fiúra, anyáról leányra szálló néphagyomány születik újjá. Mely hagyomány Németh László szerint a nép emlékezete. A szellem világába tartozó örökség. Ez az örökség sokkal több, sokkal értékesebb, mint amit anyagiakban, pénzben, földben , épületben hagytak ránk elődeink. Megmaradásunk záloga, hogy a hagyományokban gyökerező kulturális kincseket értékeljük többre a naponta, hetente változó divatnál. Közös a kiállított képekben, hogy hozzánk és rólunk szól, nem hagy felejteni bennünket, emlékeztet és figyelmeztet a jóra és rosszra, erkölcsi értékeket közvetít.

Kedves barátja és harcostársa Halász Péter szerint Tünde az ozorai honvédek harcmodorát alkalmazza: hol itt, hol ott tűnik fel, hol innen, hol onnan támadja a középszerűséget, a beletörődést, az árnyalatokat elmosni akaró uniformizálódást.

És még itt sem áll meg, szinte garabonciásként szépíróvá lényegült, amikor úgy érezte, hogy eljött az ideje. Novelláival irodalmi díjakat nyer, négy kötetével a Dél-alföld sajátos hangja jelenik meg az irodalmi életben. Jókai Anna időtlen prózának nevezi írásait, melyeknek bölcsessége és aranyló melege a 100 évesek mindent megértő nyugalmából fakad.

Pályája kezdetén bábáskodott fölötte Szeged legendás néprajzosa Bálint Sándor és a Magyar Nemzeti Galéria egykori főigazgatója Solymár István. Több mint ötven kiállítása volt az elmúlt 40 esztendőben. A rendszerváltáskor pedig az önkormányzat támogatásával létrehozta a Makói Művésztelepet, 16 éven keresztül a Kárpát-medence anyaországon kívüli alkotóinak adott találkozóhelyet. S evvel a Maros menti Konstantinápoly nemcsak hagymájáról, hanem a szép mesterségekkel való kapcsolata révén is híressé vált.

Mezei Katalin írja róla: Van, akinek újabb és újabb múzsákra van szüksége ahhoz, hogy tehetsége méltó tárgyra találjon. Jámborné Balog Tünde legfontosabb múzsája az emlékezet, a saját világához való hűség.

Nem véletlen a kiállítás címe: "Angyalok", hiszen a bogárzói templomra is az "Őrző Angyal" vigyáz. Tünde angyalai nem csupán emlékeket őriznek örök időknek, hanem bennünket, nézőket is késztetnek az emlékezésre, az idő múlására.

Ebben a hónapban, szeptember közepén rendezik meg három éve a Szakrális Művészetek Hetét Magyarországon. Tavaly ennek keretében a budai vár Magdolna tornya adott helyet kiállítónk batikjainak. A középkori falakra szinte kívánkozó kárpitok a helyükre kerültek, magukért beszéltek, igen nagy sikert arattak. Közvetítették azt az élményt, ami az e világon túli teljességet is hirdeti. Ez az a teljesség, ami értéket és értelmet ad a hétköznapinak, az eviláginak, a profánnak. A művészet szakralitása tehát bátorít, értelmet ad, segít a nehéz terhek hordozásában, és ideálokat közvetít. Tünde vásznain üzenetet kapunk angyalok és megfáradt öregek rajzán keresztül mindarról, ami számára élmény volt, amit megélt – örömről, bánatról, hazáról, hitről, szerelemről és családról : a Teljes ÉLETRŐL.

Fogadják szeretettel Jámborné Balog Tünde képeit.

/Elhangzott Makó-Bogárzó templomában 2010.szeptember 5-én./